Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermeki szívvel /1

Szülőként is mennyire takarásba helyezzük az Igazságot! A Betlehem előtt megállva sem szívesen megyünk a miértek közelébe. Mesébe illően szépnek látszik minden, kihagyva belőle mindazt, ami az isteni Szeretetet igazolja. Ez sajnos felnőtt korban is megmarad, és komoly küzdelmet okoz szeretetfogalmaink meghatározásában. Követelésként, elvárás marad akkor is, ha nincsen abból vita.

Mi minden épül be lelkiségünkbe észrevétlenül, melyből komoly gyónással is alig jutunk előbbre.

Míg felnőtt fejjel, elmúlt gyónásaink sorozatával is elkeserednénk a feltáruló Szeretet és Igazsága előtt, a gyermek, előbb vesz tudomásul belőle sok mindent visszakérdezések nélkül.

Hogyan tudnánk elmondani az isteni Szeretet örömét, ha nem engedjük gyermekünknek, hogy más szeretetet is megismerjenek, mint amivel mi óvjuk, vagy féltjük őket? Mitől óvjuk, és mitől védjük őket? Kinek a szeretetét takarjuk előlük?

Mitől óvjuk magunkat, amikor mi sem akarunk közeledni Isten Irgalmához? Mi lehet az, amivel nem szeretnénk szembesülni felnőttként sem?