Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 Felismeréseink

Nem szabad abba hagynunk az imádságot, még ha ismétlünk is. Tudjuk azonban, hogy a Szeretet nem ismétel, hanem mindig több. Még nem elég nyitott a szívünk, ha ezt nem vesszük észre. Ezért az ismétléseiben sem tárul elénk, hogy amiket fölismertünk azokból, azóta már régen többet mondanának.

Lehet, hogy ismétléseinknek kellene háttérbe vonulniuk ahhoz, hogy a Szeretet újra meg újra fölkínált lehetőségeit megértsük, és elfogadva se blokkoljunk le annál a pillanatnál, amikor úgy gondoljuk, hogy megnyertük, ki ismertük Őt. Ez ismét csapdája lenne saját ismétléseinknek, ahonnét nem tágítva magunkra mutatunk akkor is, ha bármilyen ékes szólással beszélünk Istenről, a Szeretetről. Az Irgalom, Isten Irgalma, nem lesz teljesebb sajátos hozzáadásainkkal. Mi csak meríthetünk Belőle, ha meg akarjuk érteni. Ehhez hagyni kel, hogy Ő szólaljon meg. Van mondanivalója!