Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amíg itt vagyunk

Szeretetünk lehet hasonló az Isten szeretéséhez. Melyben több a várakozás, az odafigyelés arra, hogy teljességgel akaratát keressem.

Ebben az odafigyelésben, „teljes ráhangoltságban”, sokszor van úgy, hogy azt kívánjuk, ne múljon el.

Amíg itt vagyunk, addig tudunk adni abból, amink van. Hálával telt, legszegényesebb ajándékunk, nem csupán személyes, hanem a lélek ajándéka.

Amikor elmegyünk, mintha erre nem jutna lehetőségünk többé. Olykor inkább húznánk egy kicsit az időt, hogy maradjunk, pedig mennénk is, azonnal. Maradnánk, mert addig még van mit adnunk? Vagy az Irgalom gyönyörű válasza fogalmazódik meg bennünk újra? Valami miatt maradnánk is.

A legtisztább Szeretet, Akiben jó bízni, Akire jó várni, Akivel jó találkozni. Talán az benne a vonzó, hogy ez ismétlődik, amíg itt vagyunk?