Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vándorbatyu

Istenhez vezető úton, egyre több olyan dologtól meg kell válnunk, melyet magunkkal cipelünk a találkozáshoz. Nem tűnnek tehernek, inkább biztonságunkat jelentő úti csomagnak. Kis batyunkba azért bele préselünk mindent, amit csak lehet. Ha másképpen nem fér bele, akkor tévéből is a mini tévét választanánk.

Batyunk kicsinek tűnhet, és szegényesnek. Mintha valóban Isten támaszára lennénk szorulva. A látszat sokáig megmaradhat. Komoly küzdelmek árán is lesz, amit még fölkapunk batyunk széthullott tartalmából, bízva abban, hogy az még jól jöhet. Ugyancsak látszólagosság, amikor a tárgyi dolgaink ugyan elmaradnak, de nélkülük is bőven van még, ami saját vágyainkat biztosítja. Ilyen batyuval, már egy belső utat járunk, mely eltarthat évekig is, de ismét rajtunk múlik, mikor válunk meg tőlük örökre.