Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elhadart imáink / 6

Dicsőítéseinkre oda kell figyelni. Sokkal inkább meg kell, hogy előzze, és át kell, hogy járja, egy állandó, felülmúlhatatlan nagysága az Irgalomnak, Aki elől nem távolodhatok, még egy magasztos hangzású, távolságtartással sem. Könnyen rá szokhatunk lelkünk ilyen, és azonnal képes áthangolására.

Más lenne az a dicsőítés, mely oly mélyről jön, hogy páratlan kifejezése olyan hálának, mely kifejezhetetlen?

Dicsőítésünkben sem nélkülözhetjük a Keresztet. Nem távolodhatunk Tőle, nem szakadhatunk el tőle. Vagy mi lenne más, amiért, vagy ami miatt dicsőíteni mernénk az Istent?

Csak az örömeinkért, elért sikereinkért hálát adni, mintha befejezetlen imával állnánk elő. Olyasminek tűnik, mintha csengetnék, hívnám az Istent, vegye föl a telefont, örömömet szeretném Vele megosztani. – és?