Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kéréseink

Kéréseinknek nincsen, és nem is lehet vége. Nincsen olyan, hogy „csak még ezt az egyetlen egyet” tedd meg, Istenem. Nincsen, ha kéréseink szünet nélküliek, és sorozatai szeretetünk viszonzásának.

Inkább nyitottságot jelentenek teljes szeretetbizalmat, teljes odaadást, és figyelmességet. Figyelmességet az isteni Irgalom, és a másik ember felé, ahol furcsa lenne bármilyen érdemre is számítani. Ahol nem vagyok több mint a Szeretet része. Amit a másik nem tud kifejezni, azt az Isten elé vigyem.

Hogy valóban mi a fontosabb, a kérés megfogalmazása, vagy pedig a lelket érintő sokkal lényegesebb megnyílás az Isten felé, ez is a kéréseinkhez tartozik. Így, vagy úgy de egyik sem jelenthet számunkra pihenőidőt, amikor akkora szükség volna akár csak még egyetlen imádságra is.