Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy jobban szerethess?

Teremtőszeretet Istene!

 

Hogy jobban szerethess, meg kellett ismerned a szenvedést? - a Bűnt, a Bűneinket, és annak következményeit, a fájdalmat, a betegségeinket, a háborút, a gyászt, a Szeretetlenséget?

Azonosulni akartál velünk átérezve nyomorúságaink, félelmeink között a magányt, a nélkülözést. Mindannak hiányát, amibe Nélküled sodródva elveszünk.

Hogyan szerethetsz ennyire?

Közel jöttél, és megállsz mindnyájunk előtt érintésnyire.

Szeretsz.

Nem fordulsz el fekélyes, rejteni váló gyötrelmeinktől, és bilincseinktől, melyek fogva tartanak bennünket.

Szeretsz, és keresed, mit adhatsz még, hogy valóban csodálatos Teremtményed csodálhasd bennünk.

Nem nélkülözhetted a szeretethiány megismerését, Te, Aki csak szeretni tudsz.

Milyen szeretet van Benned, hogy találtál erre is megoldást, és egyetlen lehetőséget? Bűneinket kivéve, mindenben azonosulni akartál velünk, hogy ezt megértsd, hogy megérts bennünket?

Közelebb jöttél, és ha távolodnánk is, mindig csak közelebb jössz. Keresed a lehetőségét és módját, hogy Rád találjunk, és merjünk olyan kincsekért küzdeni, melyek rejtve vannak.

Rejtve, hogy más ne is férjen hozzá, csak a képmásodra Teremtett Ember, aki képes úgy szeretni, mint Te. Aki nemcsak tükrözi szeretetedet, hanem el tud Benne veszni. Mely oly hatalmas, oly Végtelen, hogy elmerülve benne, megnyílik és kitárul előttünk Szereteted.

Kiteljesedik Irgalmadban, melynél nagyobb bizonyítéka nincsen szeretetednek.

Irgalmadban, Akin fölismerjük a Sebeket. Saját sebeink, és sebzéseink fájdalmát, a Szeretet hiánya miatt.

Megismerted, és elszenvedted a Szenvedést. Mindazt, amiért szenvedünk.

Cserébe pedig megmutattad, hogyan lehet szeretni úgy, ahogyan másképpen nem is lehet. Megmutattad a Szeretet örömét. Azokat az örömöket, melyekért érdemes lemondásaink árán is küzdeni. Föláldozva önmagunkat a Szeretet javára egymásért, az Egyetlen, és végtelen Szeretet és Irgalom mintájára.