Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napjaik

A legapróbb sikerek, örömök, melyeknél megállunk és elidőzünk, jóleső érzésekkel tölthetnek el. A nehézségek, a küzdelmek viszont keserves kihívással állnak elénk. Imáink ezek függvényében változóan, hol ilyenek, hol olyanok. Hol fölemelnek, hol lehúznak. Vajon kit emelnek föl, és kit húznak le, amikor Isten elé visszük mindezeket? Ha jobban bele gondolunk, a hangulatunk vezérel és visz hol erre, hol arra. Így, az Istent nem értjük meg.

A szentek számára nincsen igazán jó, vagy rossz nap. Csak előre haladás, az apró örömökkel, és a visszaeséseinkkel együtt. Ez, önmagában már csak jó, a kitűzött célhoz mérve. Mindent a Teljességhez mérnek. A távlatokhoz, melyek Benne, és Miatta léteznek, az Ő közelségében. Az apró örömök, sikerek sem vezetik őket félre.

A rossz, amely létezik, azt ők is látják, és tesznek ellene. Ha tudtak tenni bármit is, ami a Szeretet és az Irgalom szándékával egyesül, már is van miért hálát adni. Akkor is, ha ez a megoldásokban nehézséget jelent. Ezért vagyunk. Itt a Földön, minden Embernek, személy szerint ez a feladata.

Nehéz dolog is, minden olyasmiért hálát adni, mely nem a szépségünkről, nem a díszletekről, nem a külsőségekről, nem a saját magunkra visszamutató vágyaink eléréséről szól.

Ha ezeknél megtorpanunk, még hosszú út áll előttünk, míg meg tanulunk látni Isten szempontjai szerint. Aki előtt, egyenként mindenki, a Megváltásra kapott esélyt, lehetőséget, és meghívást, kihívást.

Ilyen hatalmas Szeretet megnyilvánulás előtt, mennyi minden átértékelődik, és mennyi minden veszít értékéből, mígnem teljesen értéktelenné válik. Ezek azok a dolgok, melyek nem vittek volna közelebb az Irgalmas Szeretethez, egyetlen arasznyival sem.