Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Régen találkoztunk

Uram!

 

Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,

De térj be hozzám kérlek, egy kis időre.

Az ajtót nyitva hagyom,

És ha jönnél, kérlek, lépj be.

 

Szükségem van a találkozásra,

Hiába terelné figyelmem bármi,

Nem akarok figyelni másra.

 

Istenem!

 

Milyen nagy ez a csend,

És milyen régóta várlak!

Talán itt jártál volna észrevétlenül,
És az ajtó nyitva maradt Te utánad?